Miért tesznek fel egy állásinterjún az adott munkához látszólag nem kapcsolódó kérdéseket?
Az embereknek ha életrajzot kell ínijuk magukról, általában az iskolai végzettségeiket, munkatapasztalatukat, esetleg a diplomáikat vagy nyelvvizsgáikat sorolják fel. Viszont ezek a jellemzésünknek csupán az egyik oldala. Ezek az adatok számszerűsíthetők, mérhetők, az úgy nevezett kemény készségek (hard skills). A másik oldalról azonban hajlamosak vagyunk megfelejtkezni: a szociális készségeinkről (soft skills). A papírok mellett egyáltalán nem elhanyagolható a munkamorálunk, szorgalmunk, vagy az, hogy mennyire vagyunk jók a csapatmunkában. Egy Harvard-i kutatás szerint ezek a készségek akár 85%-ban meghatározhatják a munka sikerességét. Ez alapján érhető, hogy a munkaadók alaposan feltérképezik a jelentkezőket, nem csak szakmai szemmel.
A szociális készségek közé tartozik:
- fejlett empátia
- könnyed és nyílt kommunikáció, kiváló kommunikációs képesség
- jó csapatjátékos attitűd, csapatmunka, együttműködésre való készség
- megszerzett tudás továbbadására való képesség, vezetés és mentorálás
- felelősségvállalás
- felmerülő probléma megoldására koncentráló szemlélet
- problémamegoldó képesség
- tárgyalókészség
- konfliktuskezelés
- rugalmasság
- kreatív gondolkodás
- proaktívitás
Mivel ezek szubjektíven nem felmérhetők, felmerülhet a kérdés, hogy honnan tudjuk, jók vagyunk-e valamiből. Ennek a megállapítására az egyik legfontosabb tényező a megfelelő önismeret. Ez azonban kicsit sem egyszerű. A munkavállalók saját maguk felmérésekor gyakran vagy alábecsülik, vagy túl nagyra tartják képességeiket. Kutatások bizonyítják, hogy minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását. Ezt a jelenséget Dunning–Kruger-hatásnak hívjuk, és az állásinterjúkon rendszeresen előfordul. Fontos megjegyezni a végén, hogy bár általános vélekedés az, hogy aki dicsekszik, az ellenszenvet vált ki másokból, ha mi tisztában vagyunk a képességeinkkel, nyugodt szívvel leírhatjuk azokat, hiszen igazak.