Körkérdés egy témában

Takaró Mihály 2020. március 3-án az alábbiakat nyilatkozta a Magyar Nemzetnek:

“Én nem értek egyet azzal, hogy mindegy, mit olvas a gyerek, csak olvasson. Az iskola nem a gyermekek igényeit kielégítő intézmény, hanem az a feladata, hogy átörökítse a nemzeti kultúrát.”

A saját véleményem mellé megkérdeztem egyetemistákat és felnőtteket is, hogy mit gondolnak az idézetről. Érdekes volt megfigyelni, hogy bár egymástól függetlenül kérdeztem meg őket, mégis hasonló gondolatok jutottak az eszükbe. Alapvetően mindenki egyet értett azzal, hogy az iskolának az oktatás a szerepe, azt viszont ellenezték, hogy csak előre megszabott, kijelölt olvasmányokra kötelezzék a diákokat. Az egyetemisták saját tapasztalataik alapján azt mondták, hogy azokban az esetekben, amikor nem konkrét könyvet kapta, hanem egy listát a választható olvasmányokról, nagyobb kedvel álltak hozzá a mű feldolgozásához. E mellett jó ötletnek tartották azt is, amikor elmentek egy könyvesboltba, és együtt választották ki a kötelezőt. Mind egyetértettek abban, hogy bár az iskola feladata valóban az oktatás és nevelés, mégis ha közben a diákok igényeit is figyelembe veszik, sokkal hatékonyabb lesz a kultúra átörökítése. Fontos, hogy olyan szépirodalmi művekkel is találkozzanak a tizenévesek, amik az alapműveltség része. Hozzátették azt is, hogy manapság egyre kevesebb tinédzser olvas rendszeresen könyveket, így lényegében már annak is örülnek a szülők, ha bármit olvas.

Én mint gimnazista, annyit tudok hozzátenni, hogy bár még sokan vannak akik szabadidejükben olvasnak, a magyarórára elolvasandó műveknek nem csak a szókincsünket és általános műveltségünket kellene fejleszteni, hanem magát az olvasást kellene megismertetni és megszerettetni a fiatalokkal, hiszen akkor lesz valakinek a szókincse és kifejezőkészsége magasabb szinten, ha rendszeresen találkozik könyvekkel vagy újságokkal, nem csak heti 4-szer az irodalomórán.