Egy sport, ahol a világbajnokságot is maguknak finanszírozzák a játékosok.
6 éve, amikor elkezdtem floorballozni, még csak utánpótlás bajnokságban indultam. Akkor még volt az egyesületnek, ahova járok, saját utánpótlás csapata. Sajnos nemsokkal az után, hogy elkezdtem a felnőtt csapattal edzeni, megszűnt. Szerencsénkre van egy iskola a 8. kerületben, ahol vannak floorball edzések, de csak általános iskolásoknak, így aki folytatni szeretné a sportot a gimnázium alatt is, az tudja folytatni a mi egyesületünkben. Mások azonban nem ilyen szerencsések. Nem mi vagyunk az egyetlen klub, aki egy idő után nem tudott csapatot indítani í különböző utánpótlás korosztályokban. A csapatok egyre fogynak, rendszeresek az egyesületek összeolvadása, hogy legyen elég játékos, és minden évben kérdéses, hogy melyik korcsoportban indulnak bajnokságok. Azt hittem örülhetek, hogy már kinőttem az utánpótlás korosztályból, mert a felnőtteknél biztosan van minden évben bajnokság. Az első bajnokságomra már nem emlékszem meccsek számát illetőleg, de tudom, hogy havonta több meccsünk is volt. Majd ahogy teltek az évek, úgy kezdtek el női csapatok is fogyatkozni. Az idei 2019-2020-as szezonban összesen 3 csapat indult az egész országban: a komáromi SZPK, a budai Phoenix és mi, az IBK Cartoon Heroes. Ennyi maradt a női mezőnyből. az egyetlen pozitívuma a helyzetnek az, hogy biztos a dobogós hely minden csapatnak. Most hétvégén volt az idei utolsó meccsünk a Phoenix ellen. A meccs végén szokás hogy a csapatkapitányok megköszönik a játékvezetést, a játékot és a szurkolást. Erre nincs hivatalos formula, a csapatvezetők mindig improvizálnak valamit. Ezen a meccsen például a Phoenix vezetője úgy köszönt el: reméljük találkozunk jövőre is, és ez sokat elmond a női floorball mezőny jövőképéről. Az biztos, hogy nem lennék most a női válogatott edzői stábjában. Nem lehet könnyű összeszedni 20 technikás, jó fizikummal rendelkező és lelkes játékost úgy, hogy összesen van 15 felnőtt korú floorballozó nő. Idén is rengeteg fiatal játékossal kell kiegészíteni a csapatot. Ráadásul most még a helyzetre való tekintettel az összetartások megszervezése sem egy egyszerű dolog. Kisgyerkőcként nagyon sok sportot kipróbálhattam. Amikor 6 éve rátaláltam a floorballra úgy éreztem, hogy megvan a helyem. Ezért is olyan nehéz nézni, ahogy haldoklik az egész sportág.