Egy tisztességes orvos férfi, aki képtelen feldolgozni, hogy szerelme viszonzatlan, és ebbe beleőrül. Teljesen olyan, mint egy amerikai thriller cselekménye, amire szórakozásból ülnek be megnézni az emberek. Sokszor akár 3D-ben, vagy 270 fokos screenX mozivásznon vetítik a még közelibb élethű élményért. Tényleg azt szeretnénk, hogy testközelből nézhessünk végig egy ilyen sztorit?
Erika és Krisztián gyerekkoruk óta ismerik egymást. Később szerelmi viszony is kialakult köztük, aminek Erika vetett véget. Ezt Krisztián nem tudta feldolgozni. Sokáig zaklatta a lányt, majd egyszer csak a szavak tettlegességig fajultak. Krisztián egyik nap felment volt barátnőjéhez és lekötözte. Orvos lévén könnyen be tudta szerezni a szükséges lúgot és fecskendőt, amikkel olyan helyeken okozott maradandó károsodást a lánynak, amit filmesítve csak 18-as karikával lehetne mutatni. A horrorfilmeket szemrebbenés nélkül végignéző emberek vajon ezt is végig tudták volna nézni popcorn evése közben? Őket tényleg nem foglalkoztatja az a gondolat, hogy egy orvos, akihez rengeteg beteg jár nap mint nap, ilyenekre képes? Ők feltétlen bizalommal fordulnak saját orvosukhoz, bele se gondolva abba, hogy nem is ismerik igazán? Ezek után inkább bizalmatlanságban éljük az életüket, vagy vállaljuk a kockázatot, hogy rossz emberben adunk bizalmat? Észre se vesszük, hogy egy általános bizalomban élünk, és csak akkor döbbenünk rá, amikor egy ehhez hasonló tragédia történik. Mindezek után attól hangos a sajtó, hogy a „lúgos orvos” fellebbez, ugyanis az eljárás közben helytelenül jártak el. Már hosszú évek óta húzódik ez az ügy, miközben egyetlen alapvető gondolattal le lehetne zárni: csak embereknek vannak alapvető jogaik.